Jó lenne ha azt irhatnám hogy uj esélyek is...de nem..azok nincsenek.

Reggel elkezdtem fözni. Rakott karfiolt. Szétszedtem rózsáira a karfiolt, anyu pont kijött. Megkértem dobja már a vizbe a karfiolt . Olyan szuperül ültem a székemben, vágtam össze a hagymát. Erre hatalmas csörömpölés, kiderült levágott 5 darab 2 centis karfiolszárat, mert az nem fog megföni , majd leverte a 150.000 ft-os lábasomat. Akkorát csattant a kövön...Mondtam neki fözzön akkor, ha mindent jobban tud. 25 évig vezettem háztartást mielött stroke-t kaptam. Mondtam ne irjon felül semmit. A válasz. "  Én nem irtam semmit. "  Ááááááááá.

Aztán itt hagyott , bement a városba . 2 éve mondom neki, hogy használja az elektromos kocsimat. Neeeeeeeem, mert az nem jó. Ma végre azzal ment el. Hazajött, és kérdeztem nem egyszerübb azzal ? De. Hát de mi a fenéért kell 2-3 év mindenhez mire megérti hogy igazam van, és ugy könnyebb neki.

Semmi nem változik, semmi nem lesz jobb. Kétségbeejtö.