Elmult a Karácsony...évek óta semmit nem jelent. Fát sem állitottam az idén. Tavaly még volt. De minek.

Készen lett anyu ajándéka. Vállkendöt kötöttem neki. Szép lett.

Tesom kórházban kötött ki. Mind a 2 lábában trombózis, megspékelve tüdöembóliával...mit mondjak...jellemzö ránk.

Csoda hogy él. Ijesztö.

Egyedül érzem magam, utálom a helyzetemet, és egyre kilátástalanabbnak érzek mindent.

Rengeteg National Geographic müsort nézek. Legalább értelmes.

Sokan keresnek telon...nem sokat veszek fel. Nincs jó kedvem mostanában. És egyre kevésbé tudom mit csináljak.

Nem tudom hogy leszek meg egyedül. Semmit nem tudok..csak azt, hogy nem vagyok jól.

Megebédeltem. Csináltam zöldséglevest, és sajtos melegszendvicset. Nem egy világbajnok ebéd, de ehetö.

Bejöttem a szobámba, nézem az uj fözöshow-t. Anyukám kisettenkedett. 3 napos csirkepaprikást akar enni. Hagytam neki a levesemböl. Csupa jószándékbol.

Erre hallom zörög...a 3 napos csirkepaprikást tette tányérra, és BEVITTE A SZOBÁJÁBA. Az ágya szélén kuporogva eszik csirkepaprikást, ott köpködi a csontokat. A konyha meg üresen tátong......

Tegnap itt volt a garázsvevö jelölt. Tisztára ugy nézett rám mintha hülye lennék, és kötözködö szaralak. A szavaiból is ezt vettem ki. Te jó ég ! Miket mondhatott anyám rólam !!!!!!!

Drágámozásba bujtatott vitriol.

Most jön anyám, hogy én bementem a földhivatalhoz, és magamra irattam a lakás negyed részét...és nem tudja hogy intéztem el. 1. Alapból enyém volt apu után a negyed. 2. A második negyedet megvettem a végrehajtótól. 3. Soha életemben nem voltam a vásárhelyi földhivatalnál. 4. Február óta nem hagytam el a lakást. Mert képtelen vagyok rá. Lakáson belül is pár méter a hatótávolságom.

Ez tényleg nem normális !!!!!!!!!!!!!!

Basszus......bármit nézek minden eszembe juttatja a nyomoromat. Ha egy videót nézek, amiben zene szól, táncolnak, eszembe jut én ezt soha többet nem tehetem meg. Most néztem ezt a párkapcsolati showműsort, eszembe jutott hogy egyedül vagyok, ráadásul ilyen állapotban, kerekesszékben, teljes a kilátástalanság. Nem látom a jövömet, nem tudom mi lesz.

Anyu reggel hozott lángost...nem is értem. Tudja, hogy cukorbeteg vagyok, nem igazán ehetek ilyesmit. Tudja hogy utálom a zsirosat, az olajosat. Mintha direkt csinálná. A méreg, ami árt nekem jószándékba burkolva. Mondjuk mindig ilyen volt.

Utálom a kiszolgáltatottságomat, és nem tudok ellene tenni semmit.

Jobb lenne nem lenni. De ezt az örömet nem adom meg neki !!!!!!!!!!

Csak sirok....kikészültem. Menjen már innen ! Ha egyszer cserben hagy, ha magamra hagy, akkor ne huzza az idöt. Takarodjon !!!!!!!

Sosem képes jót csinálni ! Gondolkozni nem tud, eröszakos. Mindig azt hiszi csak neki lehet igaza.

Lánykoromban volt ugye az a fiu akit elzavart, mert neki nem tetszett, azt hazudta neki én nem akarom látni.

Majd ez csak 30 év mulva derült ki. De akkor már mindkettönknek volt családja. Aztán a bujkálós beszélgetések, majd eltünt. 1 év telt el......a felesége irt. Menjek a "Gyertyaláng oldalra", azt kérte a férje...Egy évig küzdött a rákkal, de nem akarta hogy ugy menjen el, hogy ne tudjam hogy miért maradt abba minden. Szeretett.

És tegnap kedves édesanyámnak mondtam hogy mekkora szemétség volt az a tette is. A válasz  "meghalt, nem ? ugyis egyedül lennél". Huuuuuuuuuuuuu ......Utálom, ránézni nem birok. Gonosz.

Jövö héten mentem volna rehabilitáció elötti vizsgálatra. Felhivtak, hogy a virus miatt tolódik az egész. 3 héttel késöbbre kaptam idöpontot, de még az sem tuti. Szomorú vagyok. Nem igazán vagyok jól. Nagyon rossz minden. Borzalmas a zsibbadás, borzalmas az izom összehúzódás. Érzem az egészet. Feszül, fáj.

Mit nem adnék a 6 évvel ezelötti önmagamért..

Csak telefonál...csak mondja, és mondja, és mondja.......

Nem birom már hallgatni !!!!!!!!!!!

Már attól meg fogok nyugodni ha nem hallom. 7 éve megy megállás nélkül.