Az élmények, amik kiváltják ezeket a gondolatokat amikről irok, velem történtek meg. Tehát saját tapasztalaton alapulnak.

Nagyon sokszor bizonytalan vagyok.Mostanában azon gondolkoztam, hogy vajon honnan, és miből ered ez az érzés. Visszamentem egészen kisgyermek koromig.

..emlékszem hogy apukámmal párszor elmentünk anyum elé a munkahelyére. Mindig bosszúság vetődött anyukám arcára, és a hangjából áradt a nem megfelelés...már megint nem a jó cipőt adtad a lányunkra...nem illik ez a harisnya ehhez a ruhához..nem az öröm volt az arcán, hogy lát minket. Ilyenkor egy gyermekben nem az tudatosul, hogy nem szép valami, vagy nem összeillő, hanem hogy nem felel meg annak az elvárásnak aminek meg kellene. Bár kérdés, hogy ezek normális elvárások? Szerintem inkább örülni kellett volna annak hogy lát minket.

Tinédzser koromban volt egy magazin, ahol különböző országokból kerestek a tinik levelezőpartnereket. Én írtam sok levelet..nagyon sokat...de válaszokat nem kaptam. Egyet sem. Olyan érzés volt, hogy leirhatatlan.. ..azt éreztem ehhez is kevés vagyok...aztán sok évvel később találtam egy dobozt, már 40-en túl. Rózsaszin fodros anyaggal volt bevonva...szép volt, olyan habos leányálom kinézetű...kinyitottam. Sok-sok levél volt benne...nagyon sok...és mind kibontva, és mind nekem szólt. Én sosem kaptam meg őket. Anyukám és nagymamám viszont végigolvasták.No ez sem normális.

Házasságban ha sokszor hallod azt hogy "nem vagy jó semmire..alkalmatlan vagy bármire is" akkor megint csak elhiszed, hogy annak aki mondja igaza van. Hiába vannak dolgok, amik az ellenkezőjét bizonyitják.Teljességgel hiába.

Amikor volt az életem első kiállitása, akkor nekem kellett a vendégeket köszönteni, bár volt erre a feladatra egy felkért személy.Csak álltam ott, és néztem az ott jelenlévőket. Az jutott az eszembe, hogy miattam jöttek ide, és nekem most meg kellene felelnem az elvárásoknak.Képes vagyok-e azt az érzést kiváltani, hogy nem hiába jöttek ide. Köszöntöttem őket,eljutottam 3 mondatig, amikor sírva fakadtam.Ez az állapotom maradt a kiállitás megnyitójának majdnem a legvégéig.